III.fejezet - Régi emlékek (külön rész)

Hi Pigeons!

Szerintem megtartom a galambot, annyira tetszik :D

Nos mint ahogy ígértem itten van a 3.rész ami per pillanat úgy érzem a kedvencem lett de majd ti eldöntitek.Még egyszer sajnálom a nagy eltűnést remélem még nem hívtátok a rendőrséget az eltűnésem miatt :D

Ez csak egy rövidke rész ami bevezet titeket Hope múltjába picit úgy, hogy közben még a jelenben maradunk de nemsokára jön a 4.rész amit hosszúra tervezek szóval...remélem nem baj :)

Ui: Köszönöm szépen az 800 oldal megjelenítést és a 3 feliratkozót.Remélem nemsokára többen leszünk :D

Ui.i.: Véleményeket várom kommentbe :)

III.fejezet - Régi emlékek

"Álom.De mi is az?Egy fogalom vagy egy tárgy?Nem annál sokkal több!Egy olyan dolog ami bárhova vissza repíthet és közben összetör."

Hirtelen tört rám egy érzés, egy érzés ami már évek óta ismeretlen számomra.Melegség fogott el amitől hirtelen ijedtem meg de közben jól is esett.Szemeimet lassan nyitottam ki de nem láttam semmit csak a nagy sötétséget.Semmit, csak az ürességet ami megrémisztett.Hirtelen tűnt fel egy világos pont ami akár egy alagút vége egyre közelebb került hozzám és közben egyre nagyobb lett.ELfogott a félelem és szemeimet szorosan összezárva hatoltam át a fényességen.Nem fájt, nem éreztem semmit mégis nem mertem kinyitni a szemem.Féltem, hogy mit látok, féltem hisz nem tudtam hol vagyok és kik vesznek körül.Lassan rávettem magamat, hogy kinyissam a szememet de nem tűnt jó ötletnek.Amint megtettem az eltervezett dolgot egy olyan képet láttam mely régen darabjaimra tudott törni és mostaniban is felszakítja a sebet.De most olyan fura volt.Nem a saját szemszögemből láttam a dolgokat.Kívül voltam.Külső figyelőként.Láttam magamat...kiskoromban ahogy az ágyam előtt térdelek, könnyektől áztatott arccal miközben egy plüss macit öleltem magamhoz.Megtört voltam, megkínzott aki azt kívánta bárcsak ne is élne.Kicsi voltam, nagyon kicsi ahhoz, hogy megértsem mi miért történik, csak beletörődtem.Akkor még nem gyúlt meg bennem a visszavágás lámpája, elmém nem volt tele bosszúval és mondhatni még semmi hibát nem követtem el.Ellentétben a világgal aki kegyetlenül mindent egy perc törékeny ideje alatt zúdított a nyakamba.A hírt miszerint nincs többé 2 szülőm csak egy, a csúnya szavakat amikkel engem illetett szülőm mielőtt elrobogott a lakásból, és a fájdalmat ami lelkemet gyötörte.Fájt, hogy nem szeret és neki csak egy senki vagyok de közben azt kívántam bárcsak újra mellettem lenne.Nem ez így nem volt helyes, de kicsi voltam.Túl kicsi, hogy megértsem én nem tettem ellene semmit és nem az én hibám.Emlékszem még.Magamat hibáztattam jó pár évig aztán rádöbbentem, hogy ez nem igaz.Nem tettem semmit.Nem érdemeltem ezt.Életem akkor változott meg teljesen.Igen, igaz, hogy hibáztam, de már nem fordíthatom vissza...nem tehetem meg hisz ez az élet.Nem egy játék amit bármikor elölről kezdhetsz.A gondolataimra megjelent előttem egy későbbi kép mikor az utcán sétálgatok egyedül.Apámat kutatva, hogy visszaadjam neki azt amit ő okozott nekem.Hogy átérezhesse nekem milyen volt.Láttam magamat ahogy ott sétálok egy sikátorban, kezemben egy meggyötört papír darabot tartva amira halványan volt felfirkantva egy cím.Emlékszem rá...a telefonkönyvből kerestem ki és másnap el is terveztem, hogy elmegyek oda.Szó nélkül léptem le, hogy megkeressem életem egyik tönkre tevőjét.Talán akkor hibáztam a legnagyobbat.Mikor azt hittem egyedül majd meg tudom beszélni apámmal az egészet.Vagy inkább akkor mikor bele vontam egy számomra fontos személyt.Egy olyan embert aki mindig segíteni akart, nem nézte, hogy neki mi jó csak az érdekelte, hogy nekem jó legyen.Pocsék barátja voltam hisz belerángattam egy olyan dologba amiben majdnem halálát lelte,  még csak megbánást se éreztem miatta.Szememet lecsuktam mielőtt megjelent volna előttem a kép ahogy hasán egy lőtt sebbel fekszik a földön én pedig rá se eszmélve, hogy mi történt már rég távol vagyok a helytől.Akkor keveredtem bele az egészbe és még mindig benne vagyok.

Szemeimet végül lassan kinyitottam de már nem a sötétséget és a képeket láttam hanem újra a fehér falakat és a mellettem pittyegő gépeket.Megint csak álmodtam...