Hi Pigeons!
Szerintem megtartom a galambot, annyira tetszik :D
Nos
mint ahogy ígértem itten van a 3.rész ami per pillanat úgy érzem a
kedvencem lett de majd ti eldöntitek.Még egyszer sajnálom a nagy
eltűnést remélem még nem hívtátok a rendőrséget az eltűnésem miatt :D
Ez
csak egy rövidke rész ami bevezet titeket Hope múltjába picit úgy, hogy
közben még a jelenben maradunk de nemsokára jön a 4.rész amit hosszúra
tervezek szóval...remélem nem baj :)
Ui: Köszönöm szépen az 800 oldal megjelenítést és a 3 feliratkozót.Remélem nemsokára többen leszünk :D
Ui.i.: Véleményeket várom kommentbe :)
III.fejezet - Régi emlékek
"Álom.De
mi is az?Egy fogalom vagy egy tárgy?Nem annál sokkal több!Egy olyan
dolog ami bárhova vissza repíthet és közben összetör."
Hirtelen
tört rám egy érzés, egy érzés ami már évek óta ismeretlen
számomra.Melegség fogott el amitől hirtelen ijedtem meg de közben jól is
esett.Szemeimet lassan nyitottam ki de nem láttam semmit csak a nagy
sötétséget.Semmit, csak az ürességet ami megrémisztett.Hirtelen tűnt fel
egy világos pont ami akár egy alagút vége egyre közelebb került hozzám
és közben egyre nagyobb lett.ELfogott a félelem és szemeimet szorosan
összezárva hatoltam át a fényességen.Nem fájt, nem éreztem semmit mégis
nem mertem kinyitni a szemem.Féltem, hogy mit látok, féltem hisz nem
tudtam hol vagyok és kik vesznek körül.Lassan rávettem magamat, hogy
kinyissam a szememet de nem tűnt jó ötletnek.Amint megtettem az
eltervezett dolgot egy olyan képet láttam mely régen darabjaimra tudott
törni és mostaniban is felszakítja a sebet.De most olyan fura volt.Nem a
saját szemszögemből láttam a dolgokat.Kívül voltam.Külső
figyelőként.Láttam magamat...kiskoromban ahogy az ágyam előtt térdelek,
könnyektől áztatott arccal miközben egy plüss macit öleltem
magamhoz.Megtört voltam, megkínzott aki azt kívánta bárcsak ne is
élne.Kicsi voltam, nagyon kicsi ahhoz, hogy megértsem mi miért történik,
csak beletörődtem.Akkor még nem gyúlt meg bennem a visszavágás lámpája,
elmém nem volt tele bosszúval és mondhatni még semmi hibát nem követtem
el.Ellentétben a világgal aki kegyetlenül mindent egy perc törékeny
ideje alatt zúdított a nyakamba.A hírt miszerint nincs többé 2 szülőm
csak egy, a csúnya szavakat amikkel engem illetett szülőm mielőtt
elrobogott a lakásból, és a fájdalmat ami lelkemet gyötörte.Fájt, hogy
nem szeret és neki csak egy senki vagyok de közben azt kívántam bárcsak
újra mellettem lenne.Nem ez így nem volt helyes, de kicsi voltam.Túl
kicsi, hogy megértsem én nem tettem ellene semmit és nem az én
hibám.Emlékszem még.Magamat hibáztattam jó pár évig aztán rádöbbentem,
hogy ez nem igaz.Nem tettem semmit.Nem érdemeltem ezt.Életem akkor
változott meg teljesen.Igen, igaz, hogy hibáztam, de már nem fordíthatom
vissza...nem tehetem meg hisz ez az élet.Nem egy játék amit bármikor
elölről kezdhetsz.A gondolataimra megjelent előttem egy későbbi kép
mikor az utcán sétálgatok egyedül.Apámat kutatva, hogy visszaadjam neki
azt amit ő okozott nekem.Hogy átérezhesse nekem milyen volt.Láttam
magamat ahogy ott sétálok egy sikátorban, kezemben egy meggyötört papír
darabot tartva amira halványan volt felfirkantva egy cím.Emlékszem
rá...a telefonkönyvből kerestem ki és másnap el is terveztem, hogy
elmegyek oda.Szó nélkül léptem le, hogy megkeressem életem egyik tönkre
tevőjét.Talán akkor hibáztam a legnagyobbat.Mikor azt hittem egyedül
majd meg tudom beszélni apámmal az egészet.Vagy inkább akkor mikor bele
vontam egy számomra fontos személyt.Egy olyan embert aki mindig segíteni
akart, nem nézte, hogy neki mi jó csak az érdekelte, hogy nekem jó
legyen.Pocsék barátja voltam hisz belerángattam egy olyan dologba amiben
majdnem halálát lelte, még csak megbánást se éreztem miatta.Szememet
lecsuktam mielőtt megjelent volna előttem a kép ahogy hasán egy lőtt
sebbel fekszik a földön én pedig rá se eszmélve, hogy mi történt már rég
távol vagyok a helytől.Akkor keveredtem bele az egészbe és még mindig
benne vagyok.
Szemeimet
végül lassan kinyitottam de már nem a sötétséget és a képeket láttam
hanem újra a fehér falakat és a mellettem pittyegő gépeket.Megint csak
álmodtam...